X

Hibaüzenet

OK

Versenyezzünk Dynamite-tal!

Nemrégiben került megrendezésre a IV. Nemzetközi Balatoni Bojlis Horgászvereseny, melyen a Dynamite-VMC csapata az előkelő második helyen végzett. Hazánk legnagyobb tava igencsak megleckéztette az indulókat, hiszen a víz adottságai mellett dacolniuk kellett a térségre jellemző változékony időjárással, valamint egyéb nehezítő tényezőkkel is. Péter Krisztiánt kérdeztük a versenyen tapasztalt megpróbáltatásokról, stratégiájukról és a sikert jelentő ötletekről, termékekről.

Mi volt a stratégia, amivel a versenyre készültetek?

Krisztián: Mivel a szabályzat szerint az öt legnagyobb hal összsúlyát értékelték és a limit öt kiló volt, a stratégia is természetesen erre épült. Már a verseny kezdetekor is tudtuk, hogy egy napos vihar közeleg, és utána több rövidebb viharjelzés fogja követni, a cél így az volt, hogy mihamarabb megfogjuk a limit feletti öt halat. Majd ezután fokozatosan átálltunk az egyre nagyobb egyedsúlyú példányok fogására.

A másik lényeges pont, ami a felszerelést érintette, hogy úgy kellett szerelni, hogy messziről ki tudjuk terelni a nagytestű halakat, ha viharjelzést adnak ki (ilyenkor ugye nem lehetett bemenni a halért), és ha a szerelék valamilyen okból (saját bójáink, hínár, egyéb vízben hagyott dolgok) elakad, akkor se veszítsük el a halat.

Bevált ez, vagy menet közben módosítani kellett? Illetve milyen nehézségek adódtak a verseny ideje alatt?

Krisztián: Szerencsére a halak jól reagáltak az etetésre, halvesztésünk is minimális volt, összesen három darab. Sajnos mindhárom nagy példány volt...  

A nehézségek közül talán azt emelném ki, hogy kétszer is el kellett hagynunk egy már működő etetést a hely adottságai miatt - sajnos a bal oldalunkon lévő csapat és a jobbunkon húzódó sétányon horgászó sporik közé voltunk ékelődve.

   

Milyen (Dynamite) termékek bizonyultak fogósnak?

Krisztián: The Source és a Complex-T ízesítésnek köszönhettük a halainkat, valamint jól bevált csalizni a hardened hookbaits is amit egy szem sima Complex-T társaságában kínáltunk fel a viharos időben. 

Az új VMC horgok mennyire bírták a strapát?

Krisztián: Horoghibából adódó halvesztésünk, meghiúsult kapásunk nem volt. A legnagyobb halunk több mint húsz órát volt horgon mire hozzáfértünk (ettől persze nem kell megijedni, tapasztalatom szerint ilyenkor a hal leül a fenékre és gyakorlatilag mozdulatlanul vár)! Azt hiszem ezzel elmondtam mindent erre a kérdésre.

   

 

 

 

 

 

 

 

 

Hány hallal és milyen súlyokkal lettetek végül másodikak?

Krisztián: Az öt legnagyobb mérlegelt halunk összsúlya 71825g volt, ami úgy alakult hogy: 18950g,  14500g,  12850g,  12775,  12750.

 

 

 

 

 

 

 

 

Összességében miben más egy balatoni verseny, mint mondjuk egy más helyszínen (kisebb tavon) rendezett?                                                                                                                                                                                                                 

Krisztián: Természetes haltartó hely nem volt a területünkön, csak etetéssel lehetett halat a szektorba majd horogra csalni. Ez egy ilyen méretű tavon - 595 km2 - nem egyszerű. Az etetések kialakításához sem volt nagy segítségünkre a meder, mivel tökéletesen egysíkú pályán horgásztunk. Dobástávolságon 2,6 méter, beljebb 2,7-2,8 méter volt a vízmélység ameddig horgászhattunk. Amit számításba kell még venni az a vízi forgalom, érdemes alkalmazkodni a vitorlásokhoz, mert ők sajnos nem alkalmazkodnak.